Egy nőnek minimum kétszer-háromszor kell elindítania a karrierjét.(Repka Ágnes, Munkajogi tanácsadó) Huh, ez azért elég ütősen hangzik így elsőre.

De az igazság az, hogy ez valahol így van. 25-30 között a munkáltatók már várják, hogy hamarosan gyereket akar majd a nő, és ezáltal kiesik a munka világából, szóval bár ő is alkalmas lenne az osztályvezetői posztra, mégis inkább a férfit emeljük ki, ő legalább biztosabban marad. (nem mondom, hogy ez tudatos, és hogy mindig így van, de sajnos a statisztikák ezt támasztják alá). Aztán egyszer tényleg kismama lesz, elmegy szülni, és megszületik az első, második gyerek. Újabb megakadás van a karrierben, hiszen hosszabb-rövidebb időre ismét kiesett a hajtásból, az információáramlásból. Aztán kisgyerekei vannak… akikhez sietni kell a bölcsődébe, óvodába, és a kelleténél többször betegek, így a munkáltatók nem szeretik túlzottan a kisgyermekes anyukákat alkalmazni. Az éremnek persze két oldala van, és nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy minden munkáltató a gonosz mostoha, és az anyák/nők pedig mindig makulátlan fehér bárányok.

Anya_gyerekkel

De az tény, hogy talán 10 olyan év is van, amikor a nők hátrányból indulnak a munkaerőpiacon. Pedig lehetne ezen változtatni, nem azonnal, és nem teljes mértékbe, de szerintem vannak lehetőségek.

Az egyik legfontosabb a részmunkaidős foglalkoztatás. Nagyon sok tanulmány, és kutatás bizonyította be, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás sokkal hatékonyabb tud lenni. Hiszen, ha belegondolunk egy normál munkanapba, akkor sokszor a kollégák megérkeznek, kávé, cigi, pletyka, kávé, és már el is ment egy fél óra, utána elkezd szépen lassan mindenki ráhangolódni a munkára, majd 11 körül mindenki úgy érzi, h eddig már rengeteget robotolt, ideje felkészülni az ebédre. 2-3 körül újabb kávészünet a kajakóma legyőzésére, és utána lassan készülődés a hazatérésre.

Akik részmunkaidőben dolgoznak, nagyeséllyel nem csatlakoznak ezekhez az üresjáratokhoz, hiszen, minél előbb szeretnének végezni a munkájukkal, mert „kevesebb” rá az idejük. A kutatások bebizonyították, hogy akik kapnak ilyen lehetőséget, azok lelkesebben dolgoznak, és lojálisabbak a céghez. Ezen kívül azt gondolom, hogy kevesebbet hiányzik egy olyan anya, aki részmunkaidőben dolgozik, mint egy olyan, aki teljes foglalkoztatásban, és nem azért, mert az ő gyereke kevesebbet beteg, csak egyszerűen, ha kellően rugalmasan tudják kezelni a dolgokat a munkáltatóval, akkor jobban meg tudja oldani a gyerekfelügyeletet, és így a heti munkamennyiséget is el tudja végezni.

Persze ahhoz, hogy ez elkezdjen megvalósulni a cégeknek, át kell alakítani kicsit a munkaköröket, feladatokat, hogy senkise szenvedjen hátrányt. Hiszen a részmunkaidős és a teljes munkaidős dolgozók közötti kommunikációnak zökkenőmentesnek kell lennie, ami átgondolást, és újraszervezést igényel.