Te is úgy érzed, hogy semmire sem jut időd? Hogy már reggel úgy kelsz ki az ágyból, hogy te jó ég, máris elkéstem?

Tonnányi szakirodalma van annak, hogy hogyan oszthatnánk be jobban az időnket, hogy miért érezzük azt, hogy folyton rohannunk kell, és hogyan lehetne mindent úgy rendezni, hogy az élet összes területén minden időben kész legyen. Így elkezdtem beleásni magam a témába, elképesztő jó kis ötletek vannak, hasznos eszközök… Így, hetek alatt megpróbálom csepegtetni ezeket, mert szerintem  egyik  másik nektek is nagyon hasznos lehet. Viszont a coaching során azt is megtanultam, hogy nehéz addig változtatni, amíg nincs meg a 100%-os motiváció, amíg a fejünkre nem nő a dolog, és itt is kulcskérdés még, hogy mi az oka, annak, hogy úgy érezzük objektíve vagy szubjektíve, hogy nem férünk bele 24 órába.

Így talán ezzel érdemes kezdeni…

Ezt a mendemondát biztosan sokan hallottátok már, de én nagyon szeretem, mert olyan jól leírja a helyzetet, hogy sokkal egyszerűbben látjuk meg a fától az erdőt.

Egy idős professzor egy előadást tartott a diákjainak, elővett egy hatalmas befőttesüveget, és azt mondta: „Most nézzünk meg egy kísérletet!” Elővett néhány pingponglabda nagyságú követ, és lassan beletette őket az üvegbe. – „Tele van az üveg?” – kérdezte, és mindenki igennel válaszolt. – „Biztos?” – kérdezte, és elővett egy tálat, amibe kisebb kavicsok voltak, és rászórta a kövekre. – „És most tele van az üveg?” – kérdezte megint, amire a legtöbben megint igennel válaszoltak. Az egyik résztvevő pedig azt mondta, hogy – „Valószínűleg nem.” – Amira a professzor elmosolyodott és azt mondta – „Valóban, ez jó meglátás” – és elővett egy zacskó homokot, amit szintén beleöntött az üvegbe. És újra feltette a kérdést… „Tele van az üveg?” – erre már mindenki azt válaszolta, hogy nem. És valóban, a professzor elővett egy kancsó vizet és ráöntötte a kövekre, kavicsokra, és a homokra, és kijelentette, hogy most már bizony tele van az üveg.

Aztán megkérdezte a professzor, hogy mi volt a tanulsága ennek a kísérletnek? Az egyik résztvevő azt mondta: hogy amikor azt gondoljuk, hogy egy napunk már teljesen be van táblázva, akkor is szoríthatunk időt, még további programoknak, ha akarjuk… A professzor viszont azt mondta:

A kísérlet tanulsága, hogy ha nem a nagy kövekkel kezdjük a sort, akkor csak a víz fért volna be… Márpedig, ha képekben gondolkodunk, akkor a nagy kövek a legfontosabbak az életünkben, és a víz az apróságok, így sosem szabad elfeledkeznünk a sorrendről. A prioritás fontos… az egyik legfontosabb.

Így a legfontosabb, hogy meghatározzuk, melyek a legnagyobb kövek az életünkbe, mik a kavicsok, mik a homokszemek, és mi a víz…Az pedig további lépés lehet, hogy az életünk főbb területeink: Család, Munka, Barátok, Tanulás, Álmok… szintén meghatározzuk, mik a nagy kövek, mik a kavicsok, mik a homokszemek, és mi a víz.