Néha nehéz előszót írni egy-egy interjúhoz. Felvinczy Zita annyira sokszínű, akárcsak az általa alkotott ékszerek. Zita szenvedélyes, kitartó, kreatív, úttörő – egy igazi pioneer, szabad, Alkotó, Nő és persze mindeközben vállalkozónő is. Igazi önmegvalósító, aki a nehézségek, akadályok ellenére folyamatosan alkot, újabb, és újabb egyedi ékszereket készít, amelyek kicsit megszemélyesülnek a kezei között. Azt gondolom, hogy amit ő képvisel fontos, sőt egyre fontosabb. Fontos, hogy higgyünk magunkba, hogy higgyük tudunk változni és változtatni, hogy tudunk megújulni.

Honnan jött az ékszerkészítés?

Az ékszerkészítés? Belülről jött, nagyon mélyről, mert bár vágytam rá, évekig, évtizedekig elhittem, hogy ilyesmivel nem érdemes foglalkozni. Mindenfélét csináltam, voltam grafikustól  kezdve lakberendezőig minden, és jó volt. De nem ELÉG jó… Valami hiányzott, és ebben a hiányban éltem hosszú éveken keresztül. Majd megszületett a kisfiam, és kiléptem a mókuskerékből. Elfogytak a kötelező dolgok, a külvilág fele lehúztam a redőnyöket. Csak és kizárólag a gyerekemmel foglalkoztam, és közben úgy tűnik, így utólag visszatekintve, hogy megtaláltam önmagam. Hálás vagyok azokért az évekért.

Mi az amit neked jelent az ékszerkészítés?

Önmegvalósítást. Kiteljesedést. Önismeretet. Szenvedélyt. Tüzet. Fegyelmet. Kitartást. Örömöt. 

Mi az, ami téged motivál?

A tudat, hogy a nők szeretik önmagukat, amikor Felvinczy-ékszerben vannak, az a motiváció non plus ultrája! Ez az jelenti, hogy bele tudok fogalmazni a munkáimba olyan gondolatokat, amiket megéreznek, és működtetnek. Minél több ilyet szeretnék, hogy minél több nőnek legyen legalább egy olyan Felvinczy-ékszere, amiben igazán teljesnek érzi magát. Kicsit nagyképű, tudom, de ezeket a visszajelzéseket kapom, és még nekem sem mindig könnyű ezt feldolgozni, de igyekszem.

Milyen eddigi eredményedre vagy a legbüszkébb?

A legbüszkébb arra vagyok, hogy kitartottam. A környezetem nem “ezt” várta tőlem, és mégis sikerült az utamon maradnom. Soha nem voltam semmilyen munkámba annyira boldog és kiteljesedett, mint most. Büszke vagyok arra, hogy mertem változni, változtatni, mert így végre megtaláltam a helyemet.

Sokszor olvasni, hogy az alkotók nehezen tudnak keretekben élni, hiszen, ha jön az ihlet, akkor azt meg kell valósítani.

… de a másik oldalon ott vannak a vevők, az érdeklődök, nekik is meg kell felelni. Te hogyan tudod ezt a két különböző oldalt menedzselni?

Szerintem egy szárnyaló alkotónak ez az igazi kihívás. Talán elnézitek nekem, de én annak tartom magam. Ugyanakkor vállalkozónő is vagyok, és ennek megfelelően tervezek, rövid, közép- és hosszútávon, és ezek a tervek azért nagyon jók, mert bár sok minden nem valósul meg határidőre, de van egy fő irány, és annak mentén dolgozom. Persze ott az újratervezés is, mert az embernek mindig lehet egy jobb, és még jobb ötlete!

Tehát vannak keretek is, és van szabadság is, és van a kötéltánc, ami a kettő között zajlik.

Izgalom van, na!

Mindemellett, és persze mindezek előtt ott vannak az én drága türelmes vevőim, akikért nagyon-nagyon hálás vagyok, mert kivárják, hogy elkészüljön az ékszerük, és van úgy, hogy tényleg sokat várnak, mert teljesen egyedül dolgozom, mindent, az alkotástól a fotózásig, az írástól a tervezésig, a közösségépítéstől a személyes találkozásokig. De minden fázisát imádom, és legjobban azt szeretem, amikor visszajelzéseket kapok azoktól a nőktől, akik az ékszereimet hordják. Mert szépnek, értékesnek, nőnek érzik magukat a Felvinczy-ékszereikben. Kell ennél nagyobb motiváció az alkotáshoz?

Hogyan inspirálódsz, mielőtt egy új kollekciót megtervezel?

Ösztönös ember vagyok, az alkotás különösen ösztönös dolog. Egyszerűen csak engedem, hogy az ötletek megtaláljanak. Folyamatos és állandó csúcsforgalom van a fejemben, időm jóval kevesebb van, mint ötletem. Már lerajzolom egyik-másik ötletemet, mert sajnálnám, ha elvesznének, de ilyenkor olyan jó lenne, ha két életem volna… Az enyém egyformán gazdag volna, de időt nyerhetnék az alkotáshoz!

Mi a legnagyobb kihívás a dologban?

A folyamatos megújulás! Egy olyan piacra léptem, ahol alkotók ezrei állnak sorban, és nekem ebből a kritikus tömegből kellett kitűnnöm. Egyetlen esélyem van: ha önmagam maradok, mert csak így tudok MÁS maradni abban a nagy és viszonylag homogén zajban, ami ezen a piacon van. Nagyon sok az ügyes kezű alkotó, de ahhoz, hogy ez ennél többé váljon, kreativitás kell, koncepció, fegyelem, tervezés, üzleti érzék, és egyfajta szerencsés habitus is. Hasonszőrű emberek közössége, barátok, egy olyan közeg, ahol az ember valós visszajelzéseket kap, kritikát is akár, de minden a folyamatos fejlődés érdekében történik. Én szerencsés vagyok, nekem ez megadatott.

A mottód: Nő vagyok és nem félek használni! – Honnan jött ez a ‘szlogen’?

Mi az amit, szeretnél ezzel kifejezni a nőtársaidnak?

Igen, a sokat elemzett és vitatott, de a NŐK által annyira kedvelt szlogenem! Láttad a Shrek-et? Emlékszel Szamár örökérvényű beszólására, hogy “Sárkány van nálam, és nem félek használni”? Valahonnan innen ered. Az egész vállalkozásom szép lassan átalakult ékszerkészítő-műhelyből egy kvázi női intézménnyé, ahol a nőiséget, a szépséget, a női erőt, a női energiákat erősítjük. Egy inspirációs központ, ahonnan meríteni lehet, ha valaki elvesztette a kapcsolatot a benne élő csodálatos királynővel, vagy szeretne kinyílni és megerősödni nőként. Ezek a dolgok vittek a szlogen kipattanásához, mert mondanom sem kell, efféléhez nem kell hosszas brainstorming, másodpercek műve ez. 

A társadalom sokat változott az utóbbi években a nemi szerepek tekintetében, de még mindig sokan topognak egy helyben.

Vannak, akik szeretnének NŐK lenni, de mégsem mernek kilépni a hétköznapokból. Szerinted hogyan lehet elindulni ezen az úton? 

A társadalmunk még mindig megnehezíti a nők életét, és mint tudjuk, saját tapasztalatból, valamint statisztikákból, felmérésekből, egy nőnek többet kell tennie, dolgoznia ugyanakkora sikerért, több sztereotípiának, elvárásnak kell megfelelnie – gondolok itt gyerekvállalásra, családalapításra, öltözködésre, karrierépítésre, és sorolhatnám. Egy nő nem tud társadalmi nyomás nélkül olyan döntéseket hozni, amikhez egyébként senkinek semmi köze.

Én hiszek abban, hogy a nő szuvenír létező, képes eldönteni egyedül, hogy mit akar, mire vágyik, kire vágyik, mihez érez késztetést. Csak és kizárólag arra buzdítom a nőket, hogy ezt a döntést ne adják át másnak, mert csak akkor tudják jól érezni magukat emberként, akár karrierista nőként, akár sokgyerekes családanyaként, hogy csak ezt a két végletet említsem meg a teljes sokszínű és izgalmas skáláról, ami lefedi a nők csodálatosan izgalmas és nagyon változatos életét, ha maguk választották, belülről jön.

Bármit kínál is fel az élet, és felkínál, mint ezt tudjuk – merjenek önálló döntéseket hozni, és nem valamiféle társadalmi, családi, gazdasági, geopolitikai vagy bánom is én, milyen elvárásra, nyomásra reagálva vagy sodródva dönteni, hanem vállalják önmagukat, vágyaikat, álmaikat, és tegyenek értük.

Ha egyetlen tanácsot adhatnál egy nőtársadnak, mi lenne az?

Nem szívesen adok tanácsokat, de tudok beszélni az én utamról, az én küzdelmeimről. Talán ezt mondanám nekik, hogy reggel, amikor felkelnek, és belenéznek a tükörbe, akkor mondják el maguknak, hogy “úgy vagyok jó, ahogy vagyok”, ha addig nem sikerült, előbb-utóbb el fogják hinni – mert az elégedett nő a szép nő, az elégedett nő a sikeres nő, az önmagával elégedett nő képes változást generálni maga körül! Haladjanak abba az irányba, ahova a szívük vezeti, mert – és tudom, ez nagyon coelho-s – de ez az egyetlen járható valódi, boldog, ámbátor nem könnyű út. Szerintem.

Milyen terveid vannak?

Szeretném, ha az ékszereim révén egyre több és több nő érezné magának a nőiség kiváltságát, és mondja magában és magáról: nő vagyok és nem félek használni!