Amikor először láttam ezt a videót, megdöbbentettek a számok…190 államfőből 9 nő, a világ képviselőinek mindössze 13%-a nő, és a versenyszférában a felsővezetők 15-16%-a, ami az utóbbi időben még csökkent is. Elképesztő adatok…Persze tudom, valószínűleg kevesebb nő szeretne felsővezető, vagy államfő lenni, mint férfi, de lehet, hogy mégsem ez lenne az arány.

De lépjünk egy szinttel beljebb… A házas férfi középvezetők 2/3-nak van gyereke, még a férjezett női középvezetőknél ez az arány csak 1/3… így sikerült?

Vagy ha még beljebb lépünk, és megnézzük a mai magyar valóságot, akkor még érdekesebb az, hogy nem egy ismerős anyukával találkozok/beszélgetek, aki nem tud visszamenni. Nem tud, mert nem akar a multiban 8 órát dolgozni (ami sajnos olykor 10, olykor több), nem tud olyan rugalmasságot nyújtani, amit még család nélkül megtett. De tudna hatékony lenni, tudna kiváló szervező és szigorú időbeosztó lenni, mert ha valamit, akkor azt otthon a gyerekekkel bitang jól megtanulta.

Kevés az alternatíva azok számára, akik szeretnének kicsit többet, vagy kicsit mást, mint a gyerekek nevelése, mert a teljes munkaidő túl sok áldozat a család oltárán, a teljes anyaság (egyeseknél), túl sok áldozat a saját boldogságának oltárán.

Úgy érzem, és tisztelet a kivételnek (mert tudom, hogy vannak ilyen cégek), de a többségnél a részmunkaidő csak egy lózung. Még nincsenek berendezkedve az félállású anyákra. Hogy mik kellene ehhez? Egy elfogadó társadalom, megfelelő szabályozás, családbarát intézmények… és még sok minden, amit remélem, ha mi nem is a következő generáció megkaphat.

[embedyt]http://youtu.be/18uDutylDa4[/embedyt]

(Kép forrása: http://www.vogue.com/magazine/article/sheryl-sandberg-what-she-saw-at-the-revolution/#1)